Gondolatok a versenyekről
„A rengeteg pályamunka mellé még versenyek is…Nem vagyok még felkészült. Nem gyakoroltam eleget…” – Ezek csak kifogások. A megmérettetés fontosságára szeretném felhívni a figyelmet.
Ha nem vagy tisztában önmagaddal, próbáld ki magad és a lovad! A verseny ragyogóan megmutatja felkészültségeteket és összeszokottságotokat. Mindezt egy olyan hangulatú közegben, ahol nem az a fontos, mennyit költesz magadra, hanem hogy élvezd amit csinálsz, nem a társadalmi elvárások és a külcsín határozza meg elfogadottságodat, hanem a valós teljesítményért kapsz elismerést. Szigorúan hangsúlyoznám: nem kell első hely ahhoz, hogy úgy érezd és úgy érezzék, elismerd és elismerjék a tudásod, hogy igazán jó legyél: magadat kell először legyőznöd, hogy jobb és jobb legyél. Hát nem örülnél egy szalagos helynek? Hát nem örülnél egy hibátlan pályának, amit eddig soha nem tudtál megcsinálni ilyen gyorsan?
Mi, szándékunk szerint, egy olyan közösség vagyunk és akarunk lenni, ahol a hangulat és kapcsolat az első, nem az első hely. Az eredménynek tudunk örülni. A Te eredményednek! Mindenki eredményének. Hogy folyamatosan tágítod saját korlátaid, és hogy fejlődsz.
Tegnapelőtt tapasztaltam, hogy a lovardai munkával ellentétben, a versenyen minden mozdulatnak következménye van. Ha megfelelő időben és megfelelő ponton történik, sikert hoz. De egy félresikerült, vagy hibás gondolat, mozgás, testsúlyáthelyezés, gyenge csizma, és még sorolhatnám a végtelenségig, azonnal meglátszik az eredményeden. Ha a lovardában nem úgy csinálod, ahogy az edződ kéri, akkor legfeljebb a haját tépi, rosszabb esetben összetapossa a kalapját és lentről próbál hangos szóval jobb irányba terelni, ahogy a torkán kifér, de Rád nézve nincs következménye, legfeljebb lassabban tanulsz meg egy feladatot. De a versenyen, ha nem figyelsz, ha nem használod fel a tanultakat, már jön is a visszaigazolás a rontott feladattal és a hibaponttal, vagy időveszteséggel, és Te leszel a legbosszúsabb, és százszor fogod megfogadni magadnak, hogy legközelebb jobban csinálod. Az edző csak biztatótan fog mosolyogni, amolyan, na-ugye-megmondtam mosollyal. Ez tehát azonnal tükrözi a tudásod és közvetlenül Neked.
Nem akarom azt sugallni, hogy az edzést rakd félre, sőt, rá fogsz jönni, milyen fontos az edzés, nem lötyögni megyünk a pályára, hanem készülünk mindig a soron következő versenyre, mert eredményt szeretnél. Neked is, az edződnek is sokkal könnyebb dolga lesz.
Találd meg tehát a Neked való kategóriát, a Neked való versenyszámokat, amiben felmutathatod tudásodat, és tudsz fejlődni. Rakd elég magasra a mércét, hogy magadat mérd, tudj fejlődni. Egy túl könnyű kategória, amiből már kinőttél, nem hoz igazi elismerést Neked, sőt visszafog, hiszen nincs hova fejlődni, elkényelmesít. Hallgass az edződre, és válaszd azt a kategóriát, ahova már érettnek tart. De ne is told túl magasra a lécet, mert az sorozatos kudarcokhoz vezet, azért fog visszafogni, mert egész egyszerűen még az alapjaival sem vagy tisztában, nem fogod tudni teljesíteni a feladatot.
A versenyrendszerek elég választékot adnak ahhoz, hogy fejlődni tudj, de ne állítson olyan feladatok elé, amikhez még nem nőttél fel.
Versenyezz a tudásodért!
V.A.
