Lóháton a világ körül apropóján kerestem meg Medit, hogy meséljen arról a mély szeretetről, ami a lovakhoz fűzi.
2019-ben ismertem meg, amikor egy személyes állatorvosi helyzetben segített nekem, teljesen ismeretlenül. Azóta is figyelemmel kísérem a munkáját, és azt a szemléletet, amit képvisel. Talán ez az, amiért nemcsak a lovas közösségből, hanem a Tenetúra utazói közül is sokan visszatérnek hozzá.
Számomra igazán megtisztelő, hogy vállalta ezt a beszélgetést.

Van, akinek a lovaglás egy sport. Van, akinek kikapcsolódás.
Medi történetében ez ennél jóval több.

Ez a beszélgetés nem egy klasszikus interjú. Inkább egy betekintés abba, milyen az, amikor valaki valóban lóháton a világ körül éli az életét, és közben másokat is erre hív.

Hogyan csöppentél bele a lovas világba, és mikor lett ebből számodra több, mint hobbi?

Háromévesen találkoztam először lovakkal, ott indult minden. Sződligeten laktunk a Dunakanyarban, és a sarkon mindig legelt egy hatalmas magyar hidegvérű ló, Szellő. A szüleim egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy én ezt a lovat a farkánál fogva próbálom „hazahúzni” – ők persze teljesen megijedtek, de a ló meg sem mozdult. Ekkor jött ki a gazdája, Árpi bácsi, aki a szüleim legnagyobb döbbenetére felrakott a lóra. Azt hiszem, ott pecsételődött meg minden.

Ebből az egy lovas történetből született meg a sződligeti Sárgacsikó Lovasiskola, ahol már rendszeresen lovagoltam. Később Ribárszki Sándor (Ribi) is itt dolgozott belovaglóként és terepvezetőként, és az ő szárnyai alatt kezdtem igazán fejlődni.

A lovak végigkísérték az életemet, még ha voltak rövidebb kihagyások, mindig visszataláltam hozzájuk.

Tenerifére költözve egy lovas menhelyen kezdtem önkénteskedni, ahol megismertem életem lovát, Eriket, egy mentett Irish cobot. Ma már két cobbal élünk együtt, és a lovak most már hosszú évek óta újra a mindennapjaim részei.

Ma már több országban is szervezel lovas élményeket – szerinted miben teljesen más a lovas közösség Magyarországon, Marokkóban és Tenerifén? Mi lepett meg a legjobban ezekben a különbségekben?

Magyarországra ma már inkább kívülről látok rá, hiszen régóta nem élek ott. Ami számomra feltűnő, hogy erősebb a rivalizálás a lovasok és lovardák között, kevésbé érzem az együttműködést. Legalábbis az internet világa ezt tükrözi vissza. Emellett sokszor azt is látom, hogy nagy hangsúlyt kap a felszerelés és a megjelenés: milyen eszközökkel, milyen ruházatban lovagol valaki, illetve milyen irányba indul el már viszonylag korán. Sokszor úgy érzem, hogy a külsőségek előtérbe kerülnek a biztos lovastudással szemben.

Tenerifén ezzel szemben sokkal inkább jelen van az összetartás, egy támogatóbb közeg.

Marokkóban pedig ez még erősebben megmutatkozik: ott természetes az egymás segítése, és kevésbé jellemző a versengés. Fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy Marokkót nem szabad összekeverni más afrikai országokkal, például Egyiptomban a piramisok kornyéke híres a rosszul tartott lovakról. Azokon a helyeken, ahol én dolgozom, a lovak jó kondícióban vannak, megfelelően tartják őket, és a felszerelésük is rendben van. Számomra ez kiemelten fontos, hogy a lovak jóléte az első legyen.

Volt olyan külföldi lovas túrád vagy lovas utazásod, amit nem te szerveztél? Ott mi volt az, amivel nagyon tudtál azonosulni, és mi az, amit te teljesen máshogy csinálsz?

Őszintén szólva klasszikus, idegenek által szervezett lovas túrákon nem sokszor vettem részt életemben. Mivel mindig is széles volt az ismeretségi köröm lovasok, lótulajdonosok és lovardatulajdonosok között, így az élményeim nagy része inkább baráti, közvetlen hangulatú lovaglásokból állt. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor vettem részt olyan túrán, amit teljesen idegenek szerveztek.

Ezért is kezdtem el saját utakat szervezni: azt az élményt és hangulatot szerettem volna továbbadni, amit én is megéltem. Idegenvezetőként pedig sok pluszt tudok hozzáadni, így nálam ezek az utak nem csak a lovaglásról szólnak, hanem egy komplex, élményekkel és ismeretekkel teli tapasztalásról.

Hol és milyen formában lehet ma „lóháton a világot” bejárni a Te szervezésedben? Milyen helyekre viszed az embereket, és miért pont oda?

Főként Tenerifén és Marokkóban szervezek utazásokat és többnapos lovas élményeket.
Tenerife számomra az otthon, ahol a vulkanikus táj és az óceán közelsége ad egy különleges hangulatot.

Marokkó pedig egy teljesen más dimenzió: intenzív, színes, kulturálisan gazdag és nagyon szabad,  a lovaglás élménye is egészen más minőségben jelenik meg.

Hogyan néz ki nálad egy ilyen többnapos lovas utazás?  Mit gondolsz mit él meg a lovas? Mi változik meg benne?

A többnapos lovas élményeket mindig igyekszem személyesre szabni. Már indulás előtt közös csoportban ismerkedünk, hogy lássam, ki milyen tapasztalattal érkezik, mi érdekli, mire van igénye. Ez alapján áll össze a program,de nálam semmi nincs kőbe vésve. A lovaglások adottak, de minden más rugalmasan alakítható. Több tervvel készülök, így bármilyen helyzethez gyorsan tudok alkalmazkodni.

Nem turistaként mozgok ezeken a helyeken: Tenerife az otthonom, Marokkó pedig egyfajta visszatérő „második világ” számomra. Ez adja ezeknek az élményeknek a valódi mélységét.

Ha valaki most gondolkodik azon, hogy belevág egy ilyen lovas utazásba: mit mondanál neki őszintén? Kinek való ez, és kinek nem?

Én azt szoktam mondani, hogy ez szinte mindenkinek való, mert nagyon személyre szabottan dolgozom. Általában 6–10 fős csoportokkal megyünk, maximum 14 fővel, így valóban tudok figyelni mindenkire. Fontos számomra, hogy lássam, ki hol tart, milyen félelmei vagy erősségei vannak, és miben kell támogatni. A cél nem csak egy program, hanem egy biztonságos, támogató közeg.

Volt olyan pillanat egy túrán vagy lovaglás közben, amikor azt érezted: „na ezért csinálom”? Mesélj erről!

Igen, és nem is egy.

Az egyik legemlékezetesebb pillanat számomra az volt, amikor egy hatéves kislánnyal (Villő) sétáltam lóháton az óceán partján, naplementében. Láttam a szemében azt a tiszta örömöt, amit talán egész életében magával visz, hogy ezt a naplementét sosem felejti el.

De szinte minden túrán van egy ilyen pillanat.

És volt egy hölgy, aki eleinte egyáltalán nem akart lóra ülni, majd mégis megpróbálta, és a végén sugárzott a boldogságtól. Az, amikor valaki legyőzi a félelmét, vagy ennyire szívből kapcsolódik, akár egy állathoz, akár önmagához, számomra mindennél többet jelent. Az a bizalom, amit elérek, nekem nagyon fontos.

Ezek apró, mégis meghatározó pillanatok, és talán pont ezért csinálom.

Mik várhatók a közeljövőben?

A közeljövő elég sűrűen alakul. Az áprilisi tenerifei lovas nyaralás már betelt, júniusban pedig indul a marokkói körutunk, ahová még néhány hely elérhető. Májusban egy kéthetes kanadai lovas élmény is indul, ami számomra is új terep.  Ami számomra a legfontosabb: ezekből az utakból gyakran valódi barátságok születnek, és ettől válnak igazán különlegessé.

A nyár visszafogottabb lesz, mert csikót várunk, és szeretnék jelen lenni minden pillanatnál, de ősszel újra több program indul: szeptemberben egy hosszabb tenerifei lovas élmény, majd novemberben tenerifei és marokkói utak is.

Fontos számomra, hogy ezek az utak nem csak kizárólag lovasoknak szólnak.

A „Lóháton a világ” csapat útjait is egy nagyon jó iránynak tartom. Ők nagyobb csoportokkal, erősen lovas fókuszban dolgoznak, míg az én útjaim kisebb létszámúak és talán kicsit személyesebb hangulatúak.

Jelenleg nem keresek együttműködéseket más szervezőkkel, ugyanakkor egyáltalán nem zárkózom el a lehetőségektől, nyitott vagyok minden olyan megkeresésre, ami szemléletben és értékrendben közel áll hozzám.

Idén második éve leszek támogatója az MLSZSZ -nek. Májusban érkeznek hozzám a tavalyi nyertesek.

Úgy gondolom, hogy ebben a lovas élmény utazásban bőven elférünk egymás mellett. Számomra a jó kapcsolatok, a kölcsönös tisztelet és a pozitív hozzáállás sokkal fontosabb, mint bármiféle rivalizálás

Beszélgetésünk végére szépen kirajzolódik, hogy nem az számít, hol lovagol az ember, hanem az, hogy mit visz haza belőle. Egy élményt. Vagy egy felismerést. Medi útjai pont ezért működnek. A lóháton a világ körül nála nem egy hangzatos mondat, hanem egy megélt valóság. És talán pont ez az, ami miatt mások is könnyen kapcsolódnak hozzá.

Hamarosan érkezünk a cikk második részével is, ahol a friss élményeit osztja meg az MLSZSZ nyerteseivel közös utazások kapcsán.

„Az élmények nyeregben születnek”

(A képek tulajdonosa és forrása – felhasználásuk kizárólag a tulajdonos engedélyével: TENETÚRA-Egyénreszabott programok Tenerifén Medivel.)